Kalotadámos - Pap Gábor leírása

Templom: 

Feliratos kazetta tanúsága szerint ebben a templomban már együtt dolgozott a Kalotaszegen legtöbbet foglakoztatott százkézdi Umling-dinasztia két nemzedéke. A hajó és a szentély kazettakészletéből az utóbbi tartogatja számunkra a mutatósabb, egyszersmind meggondolkoztatóbb példákat. Természetesen ezúttal sem maradhat el az emberarcú Nap, a Mérleg-tartásban feszítő „Őrdaru”, a fiait vérével tápláló „Pelikán”, aki önfeláldozó cselekedetét most fa tetején, a fészkében hajtja végre. A fekete madaraktól megszállt szőlőtő itt három kazettán is feltűnik. A Tejút, mint „madarak útja” is képviselteti magát, mint „szarvasút” is, mindkét esetben élőfa formájában, a szentélymennyezet középvonalához képest tükörszimmetrikus elrendezésben. A fő meglepetést éppen ebben a középső táblasorban találjuk, a diadalívhez csatlakozó utolsó kazettán. Itt hatalmas vörös kakas emel a levegőbe egy nála kisebb termetű fekete bivalyt. Életképi jelenetről szó sem lehet, ilyen mértékű elrajzolást is valószínűtlennek kell tartanunk. Marad az egyetlen ésszerű feltételezés: az ábrát kozmikus-üdvtörténeti keretekben kell értelmeznünk. Így a Kakas a Halak keleti zodiákusbeli megfelelőjeként – mint népművészetünkben számos példán láthatjuk – azt a világhónapot idézi meg, amelyben Jézus születése óta élünk. A Bivaly ugyanebben a jelölési rendszerben a Rák téridő-egységét nevesíti. Mármost a Halak világhónapjának középső, 720 évnyi szakasza, szaknyelven szólva: dekanátusa éppen a Rák tulajdonságaival színezi át az alapvető Halak-tendenciákat. Magyarán: a Kakas mint nagyobb téridő-egység valóságosan is „magával hozza” a nála kisebb, neki csupán részegységét képező Bivaly-dekanátust. Hogy Kalotadámoson valóban ilyen tájékozódási keretekben fogalmazódtak a képi üzenetek, arra még legalább két példát hozhatunk fel. Az egyik a keleti karzat középső kazettája, ahol a két oroszlán koszorúba zárt Vízöntő-jelet fog közre, ami szabályszerű Oroszlán-Vízöntő szembenállást idéz az évkörből. A másik tábla talán még tanulságosabb. Az úrasztala kerek fedőlapjának közepén az a négyszirmú „világ-virág” díszlik, amely a manicheista írások és képek tanúsága szerint magának a kiteljesedett fénynek a képjele. Ezzel már át is léptünk a szentélybe, amelynek a mennyezetén ugyanennek az előreformációs vallási vonulatnak a két emblematikus jellegű gyümölcs-ábráját, a – most is madarakkal megrakott – szőlőt és a dinnyét látjuk, egy-egy önálló kazettán megjelenítve. Ide került a téli és nyári napforduló összevont képjele, az angolkürtöt (Rák-jel) fújó, hurkos farkú sárkány (Bak-jel) is, továbbá a „Bűnbeesés”, amelynek fára tekeredett kígyója hiába kínálgatja szájában a bűnre csábító almát, senki sem nyúl érte. Ugyanennek a kazettasornak a legvégén találjuk a kígyót fegyelmező gólya ábráját, amelyben a Gólya a nyári napfordulóval kezdődő Rák-hónap középső Holdházának a névadója, a (szabályszerűen szarvval vagy koronával ábrázolt) kicsi kígyó pedig az őszi napéjegyenlőséggel induló Mérleg-hónap középső Holdházáé. Az előbbi a fénymaximum idején kiteljesedő teremtő erő, az utóbbi a kiegyenlítettség idején legjobb eséllyel működő megtartó erő jelképe a magyar néphagyományban, illetve a kazettás mennyezetek vele egy nyelven beszélő képvilágában.