Bögöz - Pap Gábor leírása

Templom: 

A templom középkori freskódísze révén vált ugyan elsősorban nevezetessé, azonban festett kazettás mennyezete is feltétlenül érdemes a figyelmünkre. Ha a felirat nem jelezné, pusztán formai sajátosságok alapján akkor is kitalálhatnánk, hogy szász mesterek dolgoztak itt. Elegáns formakezelés, finom, árnyalatokban rendkívül gazdag színvilág, gyakori motívumismétlés – mindez elsősorban a bútorfestésen edződött szász szemléletmód jellemzője. Magyar mester tőmondatosabban fogalmaz, mert pontosan tudja, mit akar mondani. A színeket pedig jelképes értékük szerint alkalmazza, ezért nem szaporítja mértéken túl őket. Itt, Bögözön már érezni az elbizonytalanodást mindkét vonatkozásban. Ugyanakkor találkozunk néhány igen ősi, sokatmondó formaképlettel is, ami arra utal, hogy a látványhűség felé elmozdított részletformák mögött eredetileg nagyon is tartalmas képi közlések rejtőzhettek. Gondoljunk csak a manicheizmus irányából jól értelmezhető négyszirmú virágképletre, amely a kiteljesedett fény képjeleként tűnik fel ennek az előreformációs vallási vonulatnak mind az írásos, mind a képekben megfogalmazott hagyatékában. Itt négy kazettán is főszereplővé válik. Ezek közül kettőn, továbbá egy „forgó rózsa” típusú növényi örvénylés kellős közepén, a mennyezet egy távolabbi pontján, szabályos „yang-yin” képlet jelenik meg, ilyen módon összesen háromszor. Minthogy ember- vagy állatalakos kazettával nem találkozunk Bögözön, csupán virág-, illetve leveles inda-képletekkel, arra kell gondolnunk, hogy itt a menny(ezet)beli jelenségek közül elsősorban a folyamat- (növevény-, azaz növény-) szerűek megidézésére törekedtek a mesterek, ezek közül is kiváltképpen azokéra, amelyek virág, azaz világ(osság), más szóval a fény által nyilvánulnak meg. Templom mennyezetéről lévén szó, a világosság elsősorban a „Világ Világosságát”, azaz Jézus Krisztust jelentheti.