Farcád - Pap Gábor leírása

Templom: 

A mennyezet 7x11 négyzetalakú kazettából és egy – ezt a viszonylag önállónak tekinthető részt szervesen kiegészítő – 7 téglányalakú kazettát tartalmazó sorból áll. (Ez utóbbi sor ma hiányos, az egyik szélső kazettája már nincs meg.) Az egész mennyezetre az elegáns, kifinomult szín- és formakezelés jellemző. Bár a képírási jellegzetességek rendre felismerhetők, a részletformák plasztikus kezelése mégis bizonyos térbeliség-érzetet kelt az ábrák szemlélőjében. Nem túlságosan nagy számú motívumot alkalmaz a névtelen mester. Úgyszólván mindegyik megismétlődik egyszer vagy többször, mégis a változatosság benyomását kelti az összkép, nem az egyhangúságét. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem pontosan ismétlődnek a formaelemek, hanem mintha élőlényekről lenne szó, folyamatosan változnak, alakulnak – lélegzenek. A három feliratos kazetta a 7x11-es rendszer két, egymásra merőleges középtengelyét jelöli ki. A hosszabbik, összesen 11 négyzetes (és egy téglányalakú) kazettából álló sorban, közvetlenül az egyik feliratos kazetta alatt címer-ábrát találunk. Vörös alapon tőrt emelő kar helyezkedik el a közepén, alatta évszám: 1629, fölötte a tőr két oldalán két keresztnév (esetleg egyetlen személy vezeték-, illetve keresztneve): Lajos, Antal. A mennyezet mintakincse nem tartalmaz figurális (ember-, illetve állatalakos) ábrázolásokat. A középpontos szerkesztésű virágmotívumoknak két alaptípusa variálódik nagyjából egyenletes elosztásban az egész felületen: az álló, illetve a forgó „rózsáé”. Rajtuk kívül a csillag-motívum fordul elő még gyakran, különböző alakváltozatokban, összesen kilenc alkalommal. Köztük három, közvetlenül egymás mellett, a téglányalakú táblák sorában. Ugyanitt találjuk az egyetlen olyan táblát, amely jól felismerhetően évköri egység, konkrétan a Bika-hónap megidézését szolgálja. Egészen egyedi esetnek tekinthető ugyanakkor az a – feltűnően nagy számú példán szemléltethető – törekvése a mesternek, hogy két, illetve három évköri egység jelét összevontan jelenítse meg egy-egy „virág”-alakzatban. Összesen három ilyenféle ábrával találkozunk a mennyezeten. Ezek közül két ábra három-három állatövi tulajdonságot tapogat le, mégpedig mindkét esetben precessziós sorrendben, és a két kazetta-típuson végigfuttatott jegy-érvénytartamok összességükben pontosan félévnyi időközt fednek le a „nagy Nap-évben”. Így: Oroszlán-Rák-Ikrek (ez jelenik meg az egyik tábla-típuson), Bika-Kos-Halak (ez a másikon). Végül a harmadik ábra-típus a Halak és az Ikrek állatövi egységeinek mozgásdiagramjait egyesíti. Értelmezni ezt a sajátos jelenséget csak akkor tudjuk biztonságosan, ha felismerjük „csillag”-ábránkban - legalábbis a leggyakrabban előforduló nyolcágú változatban - a Vénusz bolygó képjelét. (Erre az azonosításra analóg jelenségek egész sora bátorít fel bennünket.) Ebben az esetben azt találjuk, hogy a Bika kazettája a „buja” Vénusz otthonát idézi meg, a Halak-Ikrek összevonás pedig ugyanennek a bolygónak a két ún. „erőben léti” helyszínét emeli ki az évkörből és kapcsolja össze egyetlen erőrendszerré. Közülük a Halak a „nyilvánvaló”, az Ikrek a „rejtett” erőbenlét téridő-színeként lajstromozódik az egyetemes csillagmítoszi hagyományban. A hármas csoportozatú táblák is ezekre vezetnek rá bennünket: az egyik esetben az Oroszlántól az Ikrekig, a másikban a Bikától (!) a Halakig jutunk el.