Farnas - Pap Gábor leírása

Templom: 

Asztalos (Öreg) Umling Lőrinc legkorábbi munkái közé tartozik a farnasi mennyezet. Mint az ötvenes évek elején festett egyéb munkáin, itt is a rajzos előadásmód és az élénk, tiszta színek alkalmazása jellemzi munkamódszerét. A hajó önálló egységet képező 7x8 elemű kazetta-rendszerében határozottan kijelölődik a tengely értékű középső sáv. Ebben találjuk az egyetlen szöveges táblát, az „Igével való teremtés” ábráját, a „madaras szőlőtövet”, továbbá a virág-formában képletezhető világműködés két alapvető mozgástendenciáját, a centrálisat és a lineárisat megjelenítő táblákat. Ehhez a középtengelyhez képest jobbra (ez a néző szempontjából bal oldalnak adódik) öt alakos díszítésű táblát találunk, míg a túloldalra csak kettő esik, azok is egyetlen témát variálnak. Jobb oldalra került az emberarcú Nap képe, az „Igével való teremtésnek” egy zártabb szirmú óriásvirágot produkáló alakváltozata, ezen kívül három sarkalatos évköri egységnek, a tavaszi és őszi napéjegyenlőséggel, illetve a nyári napfordulóval kezdődő hónapoknak a megszokott képjelei. Ezek, felsorolásunk sorrendjében: az ún. „Kétfejű sas”, az „Őrdaru” és a fiait vérével tápláló „Pelikán”. Az utóbbi két ábrát rendkívül finom vonalvezetése kapcsolja össze, jelezvén (valószínűleg ösztönösen, nem pedig tudatosan), hogy ez a két tulajdonságrendszer néphagyományunkban szellemi, illetve lelki működés tekintetében szoros, reciprok viszonyban áll egymással. Erre a szoros összetartozásra utal az is, hogy ez a két állat, a „Pelikán” és az „Őrdaru”, kilencven fokkal elforgatva áll a maga keretében ahhoz képest, ahogyan – a Nap kivételével – az összes többi növény- és állatalakos ábra áll a magáéban, akár a jobb, akár a bal felén a mennyezetnek. A Kos havát megidéző „Kétfejű sas” teste ezúttal fehér szív-alakzatból bontakozik ki. Ez a megoldás nem az Umlingok találmánya, innen elég távol, a háromszéki Zabola mennyezetén is találkozunk vele, ahol Umlingék sohasem jártak. Két érdekes „hiánybetegségére” kell még felfigyelnünk a farnasi mennyezetnek. Az egyik az, hogy a Napnak hiányzik a párja, a Holdat az Esthajnalcsillaggal együtt megjelenítő kazetta. A másik: a sarkalatos időegységek négyes fogatából hiányzik a téli napfordulóval induló évköri egység ábrája. (Ez Umlingék más munkáin a „hurkos farkú sárkány” képében szokott megidéződni.) Végül egészen sajátos megoldást mutat az „Igével való teremtés” összesen négy ábrájának az elrendezése a mennyezeten. Már az is szokatlan – Umlingék pályaképében is egyedülálló - , hogy ilyen sokszor idéződik elénk ez a mind kozmikus, mind üdvtörténeti értelemben kulcsfontosságú mozzanat. A négy közül három esetben „sikeresnek” nevezhető a teremtési aktus, a negyedikben vakvágányra fut: a hurok-pálya mindkét végén ugyanazt a formaképletet találjuk. Ez utóbbi ábra várakozásunknak megfelelően a Nap-talan, ugyanakkor a Holdat és az Esthajnalcsillagot is nélkülöző bal oldalán jelenik meg a menny(ezet)nek. A szentély 28 kazettát (nem 26-ot, ahogy Tombor Ilona írja!) tartalmaz, 22 teljes téglány formátumút és 6 többé-kevésbé csökkent méretűt. Egyetlen alakos kazettáján a „Bűnbeesés” jelenetét látjuk, a kígyós almafával, de emberalakok nélkül.