Magyarlóna - Pap Gábor leírása

Templom: 

A maga 120 kazettájával a terjedelmesebb mennyezetek közé tartozik a lónai, Asztalos Umling Lőrincnek érett korszakából származó munkája. A kétféle keret-alakzat, a szigorú négyszögforma és a négy oldalán kihasasodó változat itt meglehetősen rendszertelenül váltakozik, nem úgy, mint a művész egyéb munkáin, például a valamivel korábbi nádasdaróci mennyezeten. A lónai mennyezet kellős közepét a két feliratos kazetta jelöli ki. A középvonaltól jobbra (ez a szembenézeti, ún. „rendezői” bal oldalt jelenti) ilyen figurális ábrák találhatók: „Pelikán”, „Kánaáni követjárás”, „Halál angyala”, „Életfa”, koronájában fekete madarakkal, törzse körül oroszlán (kutya?) és nyúl (vaddisznó?) lebegtetett jelentésű alakjaival, „Szőlőtő” két fekete madárral... Valamennyi jól értelmezhető az üdvtörténet évköri keretelésű kifejtésében, mint egy-egy elemi tulajdonság három-három jegy-képviseletének összevont képjele. Felsorolásunk sorrendjében ezek így követik egymást: víz (Rák, Skorpió, Halak), levegő (Ikrek, Mérleg, Vízöntő), tűz (Oroszlán, Kos=Kutya, Nyilas), föld (Bika, Szűz, Bak=homokóra). A mennyezet túlsó felén az „oroszlános”, azaz tüzes kazettának megfelelő helyen a Hold ábrája tűnik fel. (Megjegyzendő: a Napnak nincs szabályszerű képjele ezen a mennyezeten. Az egyetlen olyan sugárzó formáció, amely összetéveszthető lenne vele, ugyanezen az oldalon van, a legalsó sorban.) A „Pelikán” túloldali párja egy elnövényesedett agancsú szarvas. A „levegős” kánaáni követeknek nincs ellensúlyuk a túloldalon, viszont velük egy sorban, csak közelebb a középvonalhoz az „Őrdaru” Mérleg-tartásban megjelenített figurája látható. Ezen az oldalon egyetlen alakos ábrázolással találkozunk még, a pelikános-szarvasos sor közepe táján, közvetlenül az osztóvonal bal („rendezői” jobb) oldalán. A „Bűnbeesés” egészen különleges megfogalmazásban szerepel itt. Középütt almafa, a kígyó szabályszerűen tekeredik fel rá, a föld felé visszahajló fej azonban, szájában az almával, hiába keresi Ádámot és Évát. Helyettük egy jókora kéz nyúl be a kereten kívülről az alma felé. Ugyanebben a – hosszabbik felezővonal mellé rendelt – kazettasorban még egy érdekes jelenetcsoportra kell felfigyelnünk. Ha a sor két végéről egyszerre indulunk el a közép felé, a negyedik táblán mindkét oldalon lényegében ugyanazt a jelenetet, a tábla egyik sarkából kiinduló, majd nagy ív után a túlsó sarok felé visszahajló leveles-virágos indát látjuk. Innen számítva befelé a harmadik kazetta ugyanennek a témának a variációit adja mindkét oldalon. E két utóbbi tábla közé már csak a sor közepét kijelölő feliratos kazetta esik. Ha közelebbről megvizsgáljuk a szóban forgó képeket, kiderül, hogy a „Bűnbeesés” felöli oldalon a két tábla úgyszólván szóról-szóra ugyanazt a képletet tartalmazza. Itt az inda kezdete és vége ugyanaz a kerekded formáció. Nem így a túloldalon. Ott a belső táblán tátott állatszájból indul ki az indázat, a külsőn egy szívből. Kettejük között, közvetlenül a „beszélő állatfej” szomszédságában, a Halak évköri-állatövi egységét megidéző ábra kellős közepén szembenéző emberfejet találunk. Ilyen megfogalmazásban a Nap ábrájának közepén szoktunk találkozni vele, így nem egészen alaptalan a feltételezés, miszerint ez a tábla az üdvtörténetben kitüntetett szerepet játszó – a Megváltó születésével induló – Halak-világhónap szellemi természetű hozadékaira irányítja rá a gyülekezet figyelmét.