Magyarvalkó - Pap Gábor leírása

Templom: 

A templomhajó 7x6 darab kazettáján jól látszik, hogy Valkón már a második Umling-nemzedék is szóhoz jutott, ifj. Lőrinc személyében. A késői Umling-munkákra általában is jellemző az, amit itt látunk: laza, improvizatív vonalvezetés, könnyedén - néha egészen a könnyelműségig könnyedén – felrakott színek, képírás helyett látványhűségre való törekvés, motívumismétlés, illetve -keverés... Legyen elég ennyi ahhoz, hogy a stílusváltozás irányát, illetve mértékét érzékelni tudjuk. A középtengelyt kijelölő kazettasor legalján a képmező bal alsó sarkából benyúló kéz virágcsokrot kínál nekünk. Természetesen ebbe a sorba kerül a két feliratos kazetta is, továbbá egy olyan „fülkés” motívum, amely elsősorban a bútorfestésben szerepel gyakran a tárgyalt időszakban, jelezve, hogy az Umling-család hagyományosan ebben a műfajban jeleskedett, mielőtt templom-mennyezetek festésére adta volna a fejét. A középtengelytől jobbra („rendezői” bal) helyezkedik el az emberarcú Nap ábrája, jóval lejjebb és bal oldalt a Holdé, amelynek sarlója ezúttal hat kicsi és egy nagyobb csillagot zár körül. Erre az oldalra került a Hold-vonzatú körte fája is, valamint a madaraktól megszállt szőlőtő. Sőt, a Hold otthonát képező Rák-hónap megszokott jelzőállata, a „Pelikán” is itt táplálja önnön vérével a fiókáit. Ez a képlet azonban, bár némileg átfogalmazott formában, visszatér a Nap-oldalon is. Ugyanitt, sőt közvetlenül a Nap fölött találjuk a „Bűnbeesés” jelenetét, amelyen a kígyó által felkínált almát nem Éva anyánk, hanem a képmező jobb alsó sarkából, az ott gomolygó felhőből felnyúló személytelen kéz fogadja. Az ősszülőknek nyoma sincs a képen. Végül ugyanerre az oldalra került az a kazetta is, amelyen két sarkalatos évköri egység képjelét vonta össze – feltehetően nem tudatosan – a mester. A nyári napfordulóval kezdődő Rák-hónap középső Holdháza nálunk a gólyáról kapta a nevét, az őszi napéjegyenlőséggel induló Mérleg-hónap egészét az „Őrdaru”, középső Holdházát az itt szarva híján megjelenített Szarvaskígyó képviseli a magyar néphagyományban, amelybe szervesen illeszkedik bele festett kazettás mennyezeteink képrendje.