Nádasdaróc - Pap Gábor leírása

Templom: 

Asztalos Umling Lőrinc korai korszakából származik a daróci mennyezet. Hajójának, illetve szentélyének kazettái különbözőképpen méretezettek. Az előbbiek közel négyzet-formátumúak, az utóbbiak még egymáshoz képest is eltérő mértékben nyújtott téglalapok. Mind itt, mind ott váltakozva merev geometrikus, illetve négyoldalt kihasasodó négyszögkereteket alkalmaz a mester. A szentély középtengelyéhez viszonyítva szimmetrikus elrendezésben találjuk a Nap és a Hold ábráját, a hajóban azonban már csak a Nap tűnik fel, az ő táblája is félreeső, mondhatnánk „sarokba állított” helyzetben. A szentélyben is, a hajóban is a leggyakrabban ábrázolt motívum a bogyóktól duzzadó szőlőfürt, esetről-esetre fekete madarak társaságában. Egyéb emlékektől eltérően itt nem társul hozzájuk a manicheizmus másik fő gyümölcs-jelképe, a dinnye. A szentélyben megtaláljuk még a „Bűnbeesés” jelenetnek egy sajátos megfogalmazású példáját. Az almafára felkúszott kígyó már a szájában tartja – képnyelven szólva: kimondja – a bűnre csábító almát, az elcsábítottaknak, Évának és Ádámnak azonban nyoma sincs a képen. A hajó összesen 63 táblája közül a középsőn egy másik „beszélő állattal” találkozunk. Az Umlingok munkásságában gyakran feltűnő alakzatról van szó: a tábla bal alsó sarkából felnyomuló kutya (?) szájából hatalmas virágtő árad ki, amelynek vékony szára önmagát keresztezve a túlsó, jobb alsó sarok felé igyekszik. Pályájának csúcsán tekintélyes méretű ernyős virágzatot bocsát ki magából, amelyben valósággal nyüzsögnek a fénymagok. (Megjegyzendő: a magyar képírási gyakorlatban maga a „virág” is „világ”, „világosság” jelentés hordozója.) Ezekből a fénymagokból testesednek fel azután más táblákon a „szőlőfürtökként” számon tartott alakzatok, míg a sziromlevelek, összecsukódván a „dinnye” alakzatot hozzák létre – máshol, más kazettás mennyezeteken, illetve karzatmellvédeken. A gyakran alkalmazott Umling-motívumok közé sorolható még az itt egyedülálló módon zöld színűre festett „Pelikán”, valamint a mellette lévő kazettán megjelenő „Őrdaru”, az előbbi az önfeláldozó szeret, az utóbbi az éberség szimbólumaként. Az évköri keretekben megidézett üdvtörténeti rend szerint egyébként a „Pelikán” a fényben leggazdagabb időszak, a nyári napfordulóval kezdődő Rák-hónap, míg az „Őrdaru” az őszi napéjegyenlőséggel induló Mérleg-hónap jelzőállata, és ilyenként mozgósítja a hívekben az említett erényeket, melyiket-melyiket a maga idején.