Nagypetri - Pap Gábor leírása

Templom: 

A mennyezet összképe mai, meglehetősen lepusztult állapotában, első ránézésre kaotikusnak tűnik. Figurális tábla ember- és állatalakokkal egyáltalán nem szerepel benne, így mondandójának irányáról, illetve részleteiről inkább csak sejtéseink lehetnek. Az egyaránt emberarcú két „nagy világító”, a Nap és a Hold, ez utóbbi az Esthajnalcsillaggal párosítva, szokatlan módon egészen a perifériára sodródtak, a Hold-Vénusz ábra ráadásul csonka kazettára került. A sok-sok tulipános kazetta arra enged következtetni, hogy ezúttal elsősorban a telő fény működésének menetében idéződik meg a teremtett (virág-) világ. Ez a telő fény képez óvó-védő burkot számára az erőgyűjtés, illetve rendeződés fejlődési szakaszában, s a tulipán-gyűrű oltalmában véglegessé érett „virág virágossága” (értsd: Világ Világossága) kiteljesedett formában mutatja magát a zárt folyamat indító és befejező tábláján, egymás közvetlen szomszédságában. A másik jellegzetes, ugyancsak körkeretbe komponált ábratípus magát a fény-árnyék lüktetést jeleníti meg, amely az egyetemes virágosság- (világosság-) örvénylés közepette zárt rendszert képez, és így lehetőséget biztosít a növényi szinten, azaz növekedésének stádiumában bontakozó életnek arra, hogy viszonylag tartósan meg tudjon maradni önmagával azonosnak. Hogy nem könnyű feladatról van szó, azt egy olyan alakváltozat árulja el, amelyben a tábla négy sarkából benyomuló sötétség-képviseletek könyörtelenűl beszűkítik a terét a szabályszerű életlüktetés biztosítójának. Ha a „tulipán-burokban” fejlődő világ-virág ábratípusát a világ anyagi jellegű tömörödésének, és ilyenként való további működésének feleltetjük meg, a „fény-árnyék lüktetést” megidéző táblát pedig az energia tiszta formában történő viselkedésének, akkor a kétféle megnyilatkozási mód közötti arányt 17:6-nak fogjuk találni, az anyaggá rendeződés javára. A kétféle ábratípus uganis ilyen számosságokkal képviselteti magát a nagypetri mennyezeten. Hogy pedig végső soron minden irányú telő fény- , azaz tulipán-megnyilvánulás a tiszta energia pulzáló mozgásának a függvénye, azt szépen példázza a két, teljes egészében átlóival negyedelt kazetta. Ezek közül tulipánok csak annak a középpontjából fakadnak – mind a négy irányba a szívből indítva - , amely alkalmazza a fény-árnyék lüktetést a négy felületrész színezésében. A másik kazettán, ahol mind a négy felületrész fehér marad, csupán alaktalan energiaáradások lenyomataival találkozhatunk.