Tancs - Pap Gábor leírása

Templom: 

Figurális – ember- és állatalakos – díszítményekben Kraszna és Szilágylompért mellett a leggazdagabb mennyezet a mezőségi Tancsé. Az összesen 65 táblából 20 tartozik ebbe a csoportba, és akkor még nem beszéltünk a Nap és a Hold emberarcú ábráiról. Ez utóbbiak pontosan a mennyezet közepén helyezkednek el, ilyen módon kétféleképpen is felezve annak teljes felületét. Érdemes utánaszámolni: a Hold térfelén mindössze öt alakos ábrázolást találunk, a többi tizenöt a Nap oldalára került. Másrészről a két „nagy világító” által kijelölt középtengely jobb („rendezői” bal) oldalára hat, míg a balra tizennégy alakos jelenet került. Még drámaibb a helyzet, ha negyedeljük a mennyezet felületét. Így a Hold térfelén jobbra egyetlen ábra („Mors”, azaz „Halál”) kerül, balra négy, köztük a nagy fehér „Macska”, Noé bárkája és galambja. A Nap térfelén jobb oldalt egyetlen sorban öt, a túloldalon két sorban összesen tíz alakos tábla található. Végül a Nap kazettasorában mind a tizenegy táblán ember- illetve állatalakos díszítést találunk, ami arra utal, hogy az élet ilyen szintű kibontakozásához elengedhetetlen a kellő mennyiségű napenergia. Hogy valóban ilyesmiről lehet szó, azt jól példázza a Nap tábláját két oldalról közrevevő két ábra. Jobbra a nyári napfordulón kiváltódó önfeláldozó szeretet képjele, a fiait vérével tápláló „Pelikán” szerepel, fordított állásban. (Megjegyzendő: a mennyezeten még egy ilyen fordított állású kazettaképet találunk, Noé bárkáját.) A Nap baloldalára a tavaszi napéjegyenlőség „Kétfejű sasa” került. Mellette különös ábra vonja magára tekintetünket. A sok szokatlan témájú és vonalvezetésű képtábla közül is az egyik legérdekesebb a mondák Nagy Sándorának égberagadását ábrázolja. A középkorban nemcsak Európában, de Ázsiában, sőt Afrikában is elterjedt apotheózis-jelenet sajátos feldolgozását találjuk itt. Nagy Sándor nem világverő hadvezérként áll elénk, hanem tetőtől-talpig fehérbe öltözött fényhozóként. Fegyver egyáltalán nincs nála, ehelyett virág-formában megjelenített világ(osság)ot emel jobbjával a magasba. A két kar egyesített mozgásvonulata az Oroszlán évköri egységének, a kánikula havának hagyományos jelét írja elénk, míg a sötét madár, ha hollónak nézzük, az Oroszlánnal szemközti, az ő testiségét meghatározó Vízöntő második Holdházának névadójaként, ha viszont sasnak, akkor a hősünk „karriervonalára” merőleges Skorpió-tendenciák képviselőjeként szorul megfékezésre.